Az Amy Poehler főszereplésével készült Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation) történetének középpontjában egy budapestihez hasonló probléma: egy a városban éktelenkedő gödör hasznosítása áll.
Sokakat az Office-ra emlékeztet a Parks and Recreation, a magyar humorcsatornán Városfejlesztési osztály néven műsorra kerülő sorozat. A hasonlóság pedig nem lehet véletlen, hiszen a két sitcom alkotócsapata egy és ugyanaz. A mockumentary (áldokumentum) műfaj gyöngyszeme március 4-én érkezik a csatornára. Az Amy Poehler főszereplésével készült Városfejlesztési osztály történetének középpontjában egy budapestihez hasonló probléma áll: egy a városban éktelenkedő gödör hasznosítása áll. A nevetségesnek tűnő cél elérése korántsem egyszerű feladat a polgármesteri hivatal városkép-fejlesztési osztályának. Hogy mi minden akadályozhatja a könnyűnek tűnő munkafolyamatot, az a magyar humorcsatorna képernyőjén kiderül. Az ügy bonyolultságát jól mutatja, hogy Amerikában idén januárban kezdték sugározni a sorozat negyedik évadát.
A GQ tavaly az év sorozatának kiáltotta ki a Városfejlesztési osztályt és a Time, valamint a People magazin is a Top 10-be választotta a Comedy Central legújabb szerzeményét. Érdemes tehát oda figyelni a „park projektre”, amely akár egy magyar hivatalban is játszódhatna, egy magyar gödörrel.
Amy Poehler mellett feltűnik Aubrey Plaza, Aziz Ansari, Chris Pratt, Nick Offerman, de még Rob Lowe is. Érdemes belevágni a sorozatba!
A Comedy Central bemutatja az Emmy-díjas Linwood Boomer sorozatát, amiben a főszereplő, Malcolm, szemén keresztül látjuk a világot.
Malcolm egy átlagos amerikai család középső gyermeke, aki megszenvedi a tinédzserélet összes nehézségét, de mivel átlagon felüli IQ-val rendelkezik, sokkal érzékenyebben reagál az olyan átlagos problémákra, mint a csajozás vagy a csínytevés.
Malcolm (Frank Muniz) legidősebb bátyja, Francis (Christopher Masterson), az összes testvér példaképe, hiszen ő a főkolompos, ha valami balhéról van szó - éppen ezért a szüleik katonai iskolába küldik, hátha ott sikerül rendet tanulnia. Reese (Justin Berfield), a második fivér, Malcolmnak pont az ellentéte: rettenetesen buta, viszont erős, ezért előszeretettel terrorizálja az öccseit. Dewey (Erik Per Sullivan), a legkisebb, csendben tűri, hogy mindig ő húzza a rövidebbet, de a maga módján ő is zseniális, ám ezt még véletlenül sem árulja el a családjának. Hal (Bryan Cranston), az édesapa tulajdonképpen maga is egy nagy gyerek, képtelen fegyelmezni, de szerencsére ott van mellette Lois (Jane Kaczmarek), a felesége, aki azonnal észreveszi, ha a srácoknak valami vaj van a fején és nem sajnálja a tőlük sem a kiabálást, sem a szobafogságot.
A srácok felnőtté válásának folyamatát és a család küzdelmeit a mindennapi problémákkal hét évadon keresztül követhetjük…
Ted Mosby 2030-ban elmeséli gyermekeinek, hogyan ismerkedtek össze a szüleik - természetesen a történet bővelkedik a legpoénosabb elemekben. A három Emmy díjat nyert sorozat szereplői között ott van az Amerikai Pite filmekből jól ismert Alyson Hannigan is.
Az Így jártam anyátokkal amerikai szituációs komédia, amelyet 2005 szeptemberében mutattak be először. A műsor ötletgazdája Craig Thomas és Carter Bays. A sorozatban a főszereplő, Ted Mosby meséli el fiának és lányának, miként esett szerelembe, hogy ismerte meg az édesanyjukat. A múltat emlékképek segítségével idézi fel. A főszereplő karakterét magáról Carter Bays-ről mintázták, míg a másik két szereplő, Marshall és Lily mintájaként Craig Thomas és felesége szolgáltak.
A történet kezdetén Ted legjobb barátja, Marshall elárulja, hogy meg akarja kérni barátnője, Lily kezét. Ted ebben a pillanatban döbben rá, hogy többé nem várhatja az igaz szerelmet, lépnie kell. Ebben segít neki barátja, Barney, a hivatásos agglegény, aki folyamatosan kínozza Tedet a nőkről és párkapcsolatokról alkotott megingathatatlan véleményével. Ted hamarosan megismeri Robint, és úgy érzi, ez a szerelem első látásra, de a sors valami egészen mást tartogat számára...
Az így jártam anyátokkal az elmúlt hét évben hatalmas népszerűségre tett szert, s emiatt még a gyengébb nézettség ellenére sem veszi le a műsorról a CBS.
A főszereplők egy része azóta komolyabb filmszerepeket is kapott, egyedül a "főszereplőt" Ted Mosbyt alakító Josh Radnor az, aki csúnyán el van felejtve a castingok során. Jason Segel a Muppetsben, A Five Year Engagementben, a This is 40-ben is feltűnik idén, korábban pedig a Lepattintva, Felkoppintva vígjátékokban láthattuk. Alyson Hannigan az Amerikai Pite franchise-ból lehet ismerős, de egyelőre érte sem kapkodnak. Nem úgy a másik hölgyért Cobie Smuldersért, aki - nem vicc - a szuperhősök sorát felvonultató Bosszúállókban lesz látható idén nyáron.
A Madagszkár pingvinei című sorozat a nagysikerű Madagaszkár animációs filmek spin-offja, mely a második rész eseményei után játszódik, és a film fő humorforrásául szolgáló pingvinek kalandjait mutatja be a New York-i állatkertben.
A műsor sztárjai a különböző személyiséggel megáldott pingvinek: a csapat vezetője, a szigorú és határozott Kapitány, a zseniális feltaláló, de olvasni nem tudó Kowalski, az egység újonca, az érzékeny Közlegény és Rico, a csapat fegyverszakértője. A pingvinek mellett visszatér a méltán híres narcisztikus lemúr, Julien király, és segítői is, de olyan új karakterek is bemutatkoznak, mint Marlene, a vidra, aki a Kapitány szöges ellentéte.
A sorozat premierjét 6,1 millió néző látta, ezzel új rekordot állítottak fel a legnézettebb premierek között. A sorozat 2010 második legnézettebb animációs filmje a 2 és 11 évesek körében, az első helyezett a Spongyabob Kockanadrág volt.
A epizódok nyitójelenetében láthatóak a pingvinek, amint felnyitnak egy ládát, amin egy "Madagascar" felirat van, miután ezt felnyitják látható lesz a 3 maki karakter. A DreamWorks Animation vezérigazgatója Jeffrey Katzenberg kijelentette, hogy "legalább még egy fejezetet szeretne és ebben szívesen látná azt, hogy a karakterek végül hazajutnak New York-ba."
Az alkotók Eric Darrel és Tom McGrath, a hangokat pedig John Di Maggio, Kevin Michael Richardson, James Patrick Stewart, Jeff Bennett, Danny Jacobs, Andy Richter, Nicole Sullivan és az egyik alkotó Tom McGrath kölcsönzik többek közt.
Egy csinos, szabadelvű, hippi családban felnőtt nő és egy sármos, arisztokrata felmenőkkel büszkélkedhető férfi, talán nem a legtökéletesebb párosítás, Dharma és Greg mégis egymásba szeret. Szerelmük története nem szűkölködik viccesebbnél viccesebb pillanatokban.
Dharma Finklestein jógaoktató. Greg Montgomery államügyész. Jin és jang. Egy véletlen folytán összeakadnak, és szerelemre gyúlnak egymás iránt, hisz a mágnes két ellentétes pólusa végzetesen vonzza egymást. Tovább színesítik a helyzetet a szülők, az ezoterikus szabadelvű páros, Abby és Larry, Dharma szülei, valamint a mélykonzervatív, gazdag Montgomery szülők, Kitty és Edward. Borítékolható a konfliktus a két oldal között, a szülők eleinte nem nézik jó szemmel a fiatalok románcát, de lassan összebarátkoznak, és egy nagy, boldog család lesznek. Vagy mégsem?...
Dharma-t az Ég veledből és az Ed TV-ből ismerős Jenna Elfman alakítja, amiért Emmy díjra is jelölték, az öt évadot megélt sorozat pedig egy Golden Globe díjat is nyert; Greget pedig a Gyilkos elmék Aaron Hotchnere, vagyis Thomas Gibson.
A Family Guy egy amerikai rajzfilmsorozat, ami a kitalált, Rhode Island-i Quahog városában játszódik. Alkotója Seth MacFarlane, aki meglepően sok szereplő hangjaként is közreműködik. A FOX televízócsatorna kezdte sugározni 1999-ben, majd bár 2003-ban törölték a műsorból a sorozatot, a sikeres DVD-eladásoknak és a Cartoon Network Adult Swim blokkjában elért meglepő nézettségi arányoknak köszönhetően a FOX 2005-ben ismét műsorra tűzte. Magyarországon a Comedy Central kezdte vetíteni 2008 októberétől.
A Family Guy gyakran alkalmaz "cutaway" jeleneteket, melyek a történethez nem kapcsolódó vicces bejátszások. Ezek miatt sok kritikát is kapott a sorozat.
A FOX Seth McFarlane korábbi alkotására, a Larry rövidfilmekre figyelt fel először, és ennek hatására a készítőt egy új sorozat két évadára szerződtette. A második évad végével a társaság törölni szerette volna a sorozatot, azonban a cégen belüli hatalmi változás és a rajongók nyomására megrendeltek egy harmadik szezont is, ami után ismét megszakították. A Cartoon Network rajzfilmcsatorna Adult Swim blokkjában tűntek fel ismét az addigi epizódok ismétlései, melyek viszonylag nagy érdeklődést váltottak ki a tévénézőkből, illetve a DVD-kiadások is jól fogytak az üzletek polcairól (több, mint 2,2 millió darabszámmal), minek hatására a televíziócsatorna újra érdeklődni kezdett a sorozat iránt.
Az apa, Peter Griffin ír amerikai katolikus fizikai munkás, aki viccesen erős akcentussal beszél. Felesége – Lois - családanya, egy előkelő család sarja. Három gyermekük van: tinédzser lányuk, Meg, szintén tinédzser fiúk Chris - aki túlsúlyos és meglehetősen buta, és sok tekintetben az apja fiatalkori kiadása - és mutáns kisfiuk Stewie, aki kifejezetten ördögi teremtmény, hihetetlen szexuális érdeklődéssel, és meglepően kifinomult beszédstílussal. A családdal él Brian, a különleges kutya, aki szintén furcsa, egészen emberi teremtmény: két lábon jár, Martinit iszik, cigarettázik és részt vesz az emberi társalgásban, bár vannak állati megnyilvánulásai.
A Griffin családon kívül rengeteg visszatérő szereplő is van a sorozatban. Ezek közé tartozik a középkorú, szexmániás, agglegény pilóta Glenn Quagmire, a mindig nyugodt, afroamerikai Cleveland Brown és felesége, Loretta, a tolószékes rendőr Joe Swanson és az ő „állandóan" terhes felesége, Bonnie, a paranoiás zsidó gyógyszerész Mort Goldman, annak felesége Muriel Goldman, illetve idegesítő fiuk Neil Goldman, valamint a rokkant és pedofil öregember Herbert. A tévés hírolvasók Tom Tucker és Diane Simmons szintén gyakran feltűnnek az epizódokban, akárcsak a meglepően idióta polgármester, Adam West.
Vannak emellett rendszeresen visszatérő, inkább csak a poén kedvéért alkalmazott epizódszereplők, mint a gonosz majom a szekrényből vagy a csirkeember, akivel Peter alkalmanként megverekszik.
Earl egy kisstílű senki, állástalan, egy lakókocsiparkban él öccsével, feleségével és két gyerekével. Aztán egyszer csak nyer 100.000$-t, rá fél percre rögtön elüti egy autó. A kórházban rájön, hogy változtatnia kell az életén: jó ember lesz! Elkezdi helyrehozni korábbi bűneit, hogy jó dolgok történjenek vele.
Az Emmy-díjas amerikai szituációs komédiát Greg Garcia álmodta meg. A sorozat egy lepattant, lakókocsiban élő fickóról, Earl Hickey-ről szól, aki százezer dollárt nyert a lottón, de amint ezt megtudja, el is veszíti, mert elcsapja egy autó.
A kórházban fekve egy televíziós műsornak köszönhetően döbben rá, hogy azért történik vele annyi rossz az életben, mert ő maga is rengeteg rosszat tett, és a karma szerint ez visszaszáll rá. Earl ezért elhatározza, hogy ezután csupa jót tesz, amivel önmaga is boldogabbá válik. Mivel a bűnlajstrom igen hosszú - mintegy kétszáz tételes - így a nézők hosszan élvezhetik Earl kalandjait. A sorozat - elragadó humorán kívül-, a szereplőgárda miatt is izgalmas és szerethető. A főszereplőt - Earlt - Jason Lee alakítja, akit láthattunk már a Dogmában, a Jay és Néma Bob visszavág című filmben és a Vanília égboltban is, de rajta kívül megannyi briliáns színész, többek között Ethan Suplee, Jaime Pressley, Eddie Steeples és Nadine Velazquez is felbukkan.
A Nevem Earl 4 évadon át húzta... a férfiak agyát ezzel a női párossal:
A Barney és a nők végtelenül bugyuta, ám néhány jelenetét tekintve mókás film. Ennek oka a mindig szerencsétlen főszereplő, s részben az a tény, hogy a címmel ellentétben itt nem Barneyról és a nőkről, hanem egyedül Barneyról és az ő bénázásáról van szó.
Az eredeti angol cím (Barney’s version) ugyan kicsit hülyén hangzana magyarul, mégis érthetőbbé teszi az alaphelyzetet, amivel szembekerülünk az alkotás megtekintésekor.
Itt ugyanis a világ életében vesztes főhős – inkább antihős – vergődését követhetjük nyomon egészen húszas éveitől a haláláig. Körülveszi őt a mindennapi környezet, a gyanúsan menő és jókedvű haverok, na meg persze a nők.
Barney-ban (Paul Giamatti) olyan embert ismerhetünk meg, aki mindig inkább az egyszerű utat választja. Fiatalon, művészbarátaival a napfényes Olaszországban él, ám kilóg közülük polgári foglalkozásával. A mindig vesztes, de szerethető figura olyannyira elmerülni látszik saját világában, hogy föl sem tűnik neki, amikor első felesége fűvel-fával csalja, méghozzá baráti társaságából nem egy taggal.
Az esetből nem tanul, számtalan olyan helyzetbe kerül később is, ahonnan vesztesként távozik.
A három feleség-figura közül kettő végtelenül eltúlzott, már-már sírnivalóan idegesítő, ám mindez csak megerősít minket abban, hogy szegény Barney-t bizony veri a Jóisten. De kérdezem én, miért kell megalkuvónak lennünk, ha a saját boldogságunkról van szó? Történik ugyanis, hogy a férfi, élete szerelmével pont második esküvőjén találkozik először, s gondolom mondanom sem kell, hogy nem újdonsült arájáról van szó, ő azonban mégis kivár.
Vergődést, és egy jó barát önzetlen „segítségével” összehozott megcsalást követően a csapdából szabadulni látszik, ám az élet tartogat még számára meglepetéseket.
A filmben számos utalás van – véleményem szerint túl sok helyen – elhintve Barney zsidó származását illetően, amit csak azért nem értek, mert nem látom ennek a ténynek a történettel való akármilyen összefüggését. Nem hithű zsidókkal szembesülünk a vásznon (talán kivétel ez alól a második feleség családja, ám ők jellemzően szembekerülnek Barney nézeteivel az életet illetően) hanem egymást kijátszó, semmit komolyan nem vevő, léhűtő alakokkal. Ez egyébként rendkívül jó forrása azoknak a helyzetkomikumoknak, melyekben gazdag a film, ám néha már soknak éreztem a számtalan mazel tov-t és mesügét.
Barney életében tehát nincs szilárd pont, ám a folyamat megtörni látszik, amikor beleszeret a művelt, jó humorú és bájos Miriamba (Rosamund Pike). A nő meglepően megértő, ráadásul vonzódik az eddig szerencsétlennek látszó férfihoz, mi kell még. Bár kapcsolatukban egyértelműen Miriam a domináns, főszereplőnk eddigi életét elnézve ez nem is csoda, s talán nem is baj.
Azonban beüt a krach, Barney egy kocsmázós este után megcsalja a szeretett Miriamot, a nő pedig, akármennyire is szép volt a kapcsolatuk, kiadja a férfi útját. Hát ezért kesergett a (visszaemlékezés narratívájával dolgozó) film elejétől fogva a mi Barney-nk. Újabb kérdésföltevés: kinek a hibája mindez?
Ha itt vége lenne a filmnek, azt mondanám, egy átlagos vasárnap délutáni családi drámával van dolgunk, de nem. A történet kusza szálaiba került még egy adalék – hogy úgy mondjam hiba a gépezetbe -, ugyanis Barney cimborája (aki lefeküdt az exfeleségekkel) egy részeges reggelen szóváltásba keveredik antihősünkkel, s a véletlennek, no meg az italnak köszönhetően egyszer csak – egy bizonytalan csobbanást követően – elmerül a vidéki házikó melletti tóban. A holttestet nem találják, így ez a kis jelenet számtalanszor lejátszódik Barney visszaemlékezéseikor. Vártam volna azt, hogy majd a film végén lesz ebből valami megdöbbentő fordulat, de csalódnom kellett, pedig ettől reméltem lényegében a meglepetést, az események valamilyen módon való elrendezését.
A Barney és a nők nagy hibája, hogy ezt a két történetet (a szerelmi vergődést és a barát titokzatos halálát) összemossa, s igazából egy aggasztó kérdésre sem találunk igazi föloldást. Az egymástól eltérő hangulatok ráadásul olyannyira kioltják egymást, hogy nézőként egyikbe sem tudunk belehelyezkedni igazán.
A krimi és a dráma keveredik az alkotásban, megspékelve egy önéletmeséléssel (hiszen Barney nézőpontjából látunk mindent, ráadásul a történet végére derül ki, hogy a férfinak gondjai vannak az emlékezéssel – alzheimer kór? -, ami külön elgondolkoztat annak tükrében, hogy az idős férfi által visszaidézett történetekből mi és mennyi volt valóban úgy, ahogyan láthattuk), ami akár ütős is lehetett volna, ám én legfeljebb a mókás és néhol kissé bugyuta jelzőket használnám rá.
Inárritu az ismert-elismert trilógiájával (Korcs szerelmek, 21 gramm, Bábel) lopta be magát sokak szívébe, legújabb alkotása főszereplőjeként kiszemelt Javier Bardem viszont egy – véleményem szerint – méltatlanul ostoba alakításával kaparintotta meg az Oscar-díjat. A Coen testvérek Nem vénnek való vidékjének pénzfeldobós gyilkosára gondolok. Azért idegesít engem ez a tény, mert egyébként kivételes tehetségnek tartom Bardemet, s olyan filmek után mint az Eleven hús, a Szájból szájba, a Napfényes hétfők vagy a Belső tenger különösen kiábrándítónak éreztem, hogy pont egy ilyen film után kapta meg az elismerést, a világhírt.
A Biutifulban testhezálló szerepet kapott (bár egy jó színésznek mi nem az), ám a film mégsem vette az akadályt azon a képzeletbeli magasugró versenyen, amelyen a jó filmek diadalmaskodnak a kevéssé sikerültek fölött.
Az alkotás alapgondolata mindenképpen figyelemfölkeltő. A halottak visszatérő lelkével foglalkozó, még életben lévő, de súlyos betegségben szenvedő, haldokló Uxbal (Javier Bardem) túl jó ember egy túl rossz világban. A méltóságos halál (vágya) és a méltóság nélküli élet ellentéte a film központi témája. A kulcskérdés viszonylag a történet elején elhangzik. Miért nem távozol? Miért vagy még itt? Teszi föl Uxbal egy kisfiú lelkének, s akkor még nem sejti, ez lesz az a kérdés, amivel önmagának is meg kell küzdenie hamarosan.
Az életre való visszatekintés, a halálra való fölkészülés nehézsége olyan akadályt állít az e világot elhagyni készülő elé, ami fölfoghatatlan emberi léptékkel. A meghalás átélése, az eltávozásra való lelki fölkészülés szükségszerűen maga után vonja az élet megfelelő módon való megélését is. Az abszurd, elfecsérelt élethelyzetek, melyeket Uxbalnak kell átélnie, a közeg ahol (és akikkel) léteznie kényszerül ellehetetlenítik ezt a vállalkozást. Akiken segíteni próbál, bevándorlók. Hamis árukból, csempészésből, drogok eladásából élik hamis létüket. A főszereplő már-már angyalian önzetlen figurája rajtuk kíván segíteni, eredménytelenül.
A médiumként munkálkodó férfi az elmenetelre készíti és tanítja a haldokló (vagy a halott) lelkét. A létotthontalansággal szemben mégis folyton egy dolog jár az eszében: mi az ami itt tart? Bőrén érzi a jelenlét fenyegető szükségességét, együtt akar maradni két gyermekével. Fél, hogy azok nem fognak emlékezni rá, ha elhagyja őket. Hol ér véget a „te” és hol kezdődik az „én”? A kérdés összefoglalja az emlékezés dilemmáját. Mi adunk, de amit adtunk magunkból, azt már más fogja „használni” akkor, amikor visszaemlékezik ránk. Nem vehetjük el az élők (az emlékezők) felelősségét, tőlük függ, hogy mi marad meg belőlünk számukra, s ebbe már nem lehet beleszólásunk.
Inárritu jellegzetessége a szereplők sokféle történetének összefonása az általa rendezett filmekben. A Biutifulnak azonban pont ez a törekvés nem tett jót. Az egyébként jól működő ötlet ebben az esetben széttagolta az alkotást, olyan érzésem volt, mintha többet akart volna mutatni, mint amennyit sikerült. A majd’ két és fél órás műben teljesen fölöslegesnek éreztem a szenegáli fiatalok vagy a bevándorlók történetét. (Azt pedig már végképp nem értettem, mi értelme volt a meleg kínai férfipár bús egymás ellen és egymásért küzdő, végül az egyik fél halálával végződő szerelmi hullámvasutazását beemelni a filmbe.) A szálak elvarratlanok maradtak, s ez a széttartás szünteti meg végleg a film koherenciáját. A fősodráshoz (Uxbal) csak kevéssé csatlakozó apró életfonalak pont a leglényegesebb történésről (a meghalásról, az élők itt hagyásáról, s az erről szóló belső küzdelemről) vonták el a figyelmet, s ez a hangsúlyeltolódás az, ami végképp menthetetlenné tette számomra a filmet.
Egy kétgyermekes leszbikus pár (Annette Bening és Julianne Moore) és két gyermekük (Mia Wasikowska és Josh Hutcherson) boldogan élik kertvárosi életüket, mígnem a gyerekek fejükbe nem veszik, hogy felkutatják spermadonor apjukat.
A film nulladik pozitívuma, hogy az eredeti címet (The Kids Are All Right) nem próbálta figyelmen kívül hagyni a magyar forgalmazó és helyébe valami klassz és frappáns címet rittyenteni. Ha csak egyet kellene kiemelnem az ilyen elmés magyarítások közül, akkor talán a Sister Act 2: Back in the Habit című filmet említeném, ami magyarul az Apáca show 2. - Újra virul a fityula néven fut... De ez egy más téma.
A bonyodalmak az apa (Mark Ruffalo) megismerésével indulnak. Ugyan a két nő is nagyon ellentétes értéket képvisel, addig a férfi sem gondolja magát kifejezetten családapatípusnak. Nem megy zökkenőmentesen az összeismerkedés a felnőttek között, főleg, hogy kezdetben a gyerekek titokban találkoztak apjukkal. Furcsa kapcsolat alakul ki a felek közt, ami hol átlagos, hol szokatlan családi drámákba torkollik. Felmerül egy olyan kérdés, ami egy konvencionális családban nem is beszédtéma: ki a családfő? Emellett persze a szokásos gondok, hogy milyen nevelési módszer szerint neveljük a gyerekeket, mit engedjünk meg és mit nem, milyen példát állítunk mi magunk utódainknak, azok mind-mind megjelennek a filmben. De, ami még ennél a kérdéskörnél is fontosabb talán az az, hogy mennyire vagyunk képesek objektíven látni saját magunkat, mennyire vagyunk erkölcsileg tiszták és őszinték a másikkal. Ezek a kérdések családmodelltől függetlenül örök érvényűek.
A gyerekek jól vannak egy keserédes családi dráma, világszínvonalú színészi alakításokkal. Már a stáblistát látva sem kétséges, hogy a színészi játék kifogástalan, de a film során még ennél is többet kapunk, aminek köszönhetően közel érezzünk magunkat a családhoz.
.jpg)
Comedy Central
