Egy kétgyermekes leszbikus pár (Annette Bening és Julianne Moore) és két gyermekük (Mia Wasikowska és Josh Hutcherson) boldogan élik kertvárosi életüket, mígnem a gyerekek fejükbe nem veszik, hogy felkutatják spermadonor apjukat.

A film nulladik pozitívuma, hogy az eredeti címet (The Kids Are All Right) nem próbálta figyelmen kívül hagyni a magyar forgalmazó és helyébe valami klassz és frappáns címet rittyenteni. Ha csak egyet kellene kiemelnem az ilyen elmés magyarítások közül, akkor talán a Sister Act 2: Back in the Habit című filmet említeném, ami magyarul az Apáca show 2. - Újra virul a fityula néven fut... De ez egy más téma.

A bonyodalmak az apa (Mark Ruffalo) megismerésével indulnak. Ugyan a két nő is nagyon ellentétes értéket képvisel, addig a férfi sem gondolja magát kifejezetten családapatípusnak. Nem megy zökkenőmentesen az összeismerkedés a felnőttek között, főleg, hogy kezdetben a gyerekek titokban találkoztak apjukkal. Furcsa kapcsolat alakul ki a felek közt, ami hol átlagos, hol szokatlan családi drámákba torkollik. Felmerül egy olyan kérdés, ami egy konvencionális családban nem is beszédtéma: ki a családfő? Emellett persze a szokásos gondok, hogy milyen nevelési módszer szerint neveljük a gyerekeket, mit engedjünk meg és mit nem, milyen példát állítunk mi magunk utódainknak, azok mind-mind megjelennek a filmben. De, ami még ennél a kérdéskörnél is fontosabb talán az az, hogy mennyire vagyunk képesek objektíven látni saját magunkat, mennyire vagyunk erkölcsileg tiszták és őszinték a másikkal. Ezek a kérdések családmodelltől függetlenül örök érvényűek.

A gyerekek jól vannak egy keserédes családi dráma, világszínvonalú színészi alakításokkal. Már a stáblistát látva sem kétséges, hogy a színészi játék kifogástalan, de a film során még ennél is többet kapunk, aminek köszönhetően közel érezzünk magunkat a családhoz.