Kosztolányi Dezső örökérvényű regényéből, Ranódy László filmes szemüvegen keresztül nézve is jelentős alkotást készített.

A történet a Vajkay család tragikus történetét meséli el. A családfő már évek óta nem tudja férjhez adni csúnyácska lányát, Pacsirtát. Ez a nyomasztó helyzet rányomja a bélyegét Pacsirta szüleinek (Páger Antal és Tolnay Klári) mindennapjaira. Az egész napot otthon töltik, nem járnak szórakozni, de még a házban lévő tükröket is letakarják, hogy ne szembesüljenek a kegyetlen valósággal. Mikor azonban Pacsirta elutazik pár napra, a házaspár számára kitárul a világ: ismét elmennek étterembe, színházba. Élvezik az életet, még akkor is, ha tudják, ez csak időleges, Pacsirta pár nap múlva hazatér.

Ez a film iskolapéldája annak, hogy mi az, ami a mai filmek nagy részéből hiányzik, vagyis az az elgondolás, hogy gondolkodásra, komolyabb értelmezésre kényszerítsen egy-egy műalkotás. A Pacsirta olyan, hogy nem a gyomránál, sokkal inkább a szívénél vagy a lelkénél ragadja meg a nézőt, de ott nagyon. Végiggondolva, borzalmas az a lelkiállapot, amibe a Vajkay házaspár az évek során került. Senki sem szeretne önszántából ilyet tapasztalni. 

Nemzetközi porondon is remekül teljesített a film, Páger Antal kiemelkedő alakítását még a Cannes-i Filmfesztiválon is díjjal jutalmazták.  

Páger Antal és Tolnay Klári mellett nem kisebb neveket találunk a szereplők közt, mint Törőcsik Mari, Darvas Iván vagy Latinovits Zoltán.