Hogyan élünk itt Közép-Kelet-Európában? Lehet, hogy nem valami szép a kép, amely a mozimból kirajzolódik, de nem kilátástalan, nem reménytelen - mondta Prikler Mátyás, a Titanic Filmfesztivál versenymezőnyében vetített szlovák produkció, a Köszönöm, jól című családi dráma felvidéki magyar rendezője.

A Köszönöm, jól egy vegyes, szlovák-magyar család életéről készít látleletet: az összefonódó történetekből megismerjük a tehetős vidéki vállalkozó kettős életét és az annak hátterében álló személyes tragédiáját, egy rokona, Attila (alakítója Mokos Attila) válságba került házasságát, valamint a váratlanul megözvegyült, beteges apa lassú leépülését.

A Pozsonyban élő rendező a produkció fesztiválvetítése után, csütörtökön beszélt az MTI-nek első nagyjátékfilmje születéséről.

"A film több rétegének értelmezésekor Szlovákiában sokan arra figyeltek fel, miként változik az alkotásban ábrázolt három nemzedék, hogyan asszimilálódnak. A kétnyelvűség számomra természetes, és mivel a filmet konkrét szereplőkre, köztük a főszerepet alakító Mokos Attilára írtam, akivel már főiskolás korában is dolgoztam, ezért kézenfekvő volt, hogy szlovák és magyar gyökerekkel rendelkező családról szóljon a film" - mondta Prikler Mátyás.

A játékfilm előkészítésébe már 2009-ben a pozsonyi főiskolán belefogott, de mivel vizsgafilmként nem forgathatta volna le, diplomamunkája végül egy rövidfilm lett, a három történet közül az idős apa epizódja. A kisjátékfilm a főiskola támogatásával készült, a produkciót aztán többek között Cannes-ba is kiküldték, ahol 2010-ben sikerrel szerepelt.

A nagyjátékfilm megvalósítása kicsit késlekedett a fesztiválszereplések miatt, de végül nagyjából két év alatt, 350 ezer eurós költségvetéssel megszületett. A filmhez 260 ezer eurót a Szlovák Filmalaptól nyert el a produkció pályázat útján. A rendező elmondta: ez a büdzsé még Szlovákiában is alacsony, a források szűkössége azonban nem befolyásolta a munkát.

"Ha egymillió eurónk van, akkor is így forgatjuk le. Olyan játékfilmet akartunk csinálni, amely nem játékfilm szagú, körülöttünk történik, és amely autentikus. A kérdés az volt, hogyan?" - idézte fel a rendező.

Végül a "dokumentumfilmes logikát" vették alapul, vagyis egyben forgatták le a teljes jeleneteket. A karácsonyi epizód például egy hétperces felvételrész a filmben. Egy-egy jelenetet viszont nagyon sokszor megismételtek, míg a rendező úgy nem érezte, hogy sikerült.

A család történeteinek szinte valamennyi kapcsolatában meghatározó motívum a pénz, a gazdagság és a szegénység. "Ez a kérdés végigvonul a filmen, és a befejezésben, az esküvői jelenet pénzdobálós menyasszonytáncnál éri el a csúcspontját".

Prikler Mátyás hangsúlyozta, hogy nem tartja különösebben sötétnek vagy extrémnek a filmjében ábrázolt világot.

"Számomra nagyobb depresszió az a sok szörnyűség, ami a rádióból vagy a tévéből zúdul ránk. Ha megnézem a valós életet, nekem úgy tűnik, hogy nem áll túl jól ez a társadalom. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez a film kilátástalanságot vagy reménytelenséget sugallna. Nincsenek benne extrém dolgok: van egy válás, egy parallel kapcsolat és egy öregember, aki idősek otthonába kerül" - fejtette ki.

Rendezőként egyelőre nincs előkészületben konkrét filmterve Prikler Mátyásnak, producerként viszont három alkotáson is dolgozik. "Csinálunk egy tízszer tízperces szkeccsfilmet. A címe: Szlovákia 20, ugyanis 2013-ban húszéves az ország. Felkértünk tíz szlovákiai rendezőt, köztük Kerekes Pétert, hogy készítsenek egy-egy epizódot arról, ők hogyan látják".

Elmondta, hogy dolgozik Jaro Vojtek dokumentumfilmes első nagyjátékfilmjében is, illetve Hajdu Szabolcs Délibáb című készülő új filmjében. Hajdu Szabolcs westernjét májustól részben Szlovákiában forgatják, a produkcióhoz a Szlovák Filmalaptól is kaptak támogatást.