Tizenkilenc millió dolláros hétvégi bevétellel magabiztosan az észak-amerikai toplista élére küzdötte magát a Boszorkányvadászok,Tommy Wirkola norvég rendező akcióhorror-fantasyja.

A film a klasszikus Grimm-mese, a Jancsi és Juliska történetét szövi tovább: a már felnőtt János (Jeremy Renner) és Júlia (Gemma Arterton) profi fejvadászok lettek, és mint a címben is szerepel, hivatásuk a boszorkányok likvidálása.

A kritikusok egy része nem rajong a produkcióért, néhány bátor mozista azonban pár pontban összefoglalta, miért jó mégis a Boszorkányvadászok.

1. A film beteljesíti, amit ígér. Lényegében a Hófehér és a vadász jóval tökösebb unokatestvérének tekinthető: a mesekulisszák klasszikusak, de itt aztán tényleg miszlikbe szabdalják a rosszakat, folyik a vér, dörög a shotgun, és mindenki káromkodik, mint egy kocsis. Erre vágyik, aki jegyet vesz egy korhatáros fantasyra, nem?

2. Az erőszak ötletes. A gyilkolás azért szórakoztató a Borszorkányvadászokban, mert a fegyverek fantasztikusak, a halálnemek válogatottak, és a csapdák agyafúrtan ejtik foglyul áldozataikat. 

3. A humor kicsit beteges. Tommy Wirkola viccel a halállal, ahogyan korábbi filmjében, a Náci zombikban is tette. A halálon röhögni pedig felszabadító érzés.

4. János cukorbeteg. Ilyen poén nem szokott ebben a műfajban előfordulni, és újabb vicces referencia, hogy az inzulin olyan csodaszer hősünk számára, mint Popeye-nek a spenót vagy Supermannek a kryptonit.

5. Júlia is szuperhős. A hősnő nem csupán sápadt fegyverhordozója a hősnek, mint Batmannek Robin, hanem dögös amazon kétlövetű számszeríjjal, aki ráadásul nem akkora paraszt, mint a bátyja.

6. Peter Stormare zseniális gonosz. Bergman egykori kedvenc színésze hozza formáját, szinte jobban kell félni tőle, mint a főboszorkánytól (Famke Janssen).