Kamaszkorban épp elég nagy feladat elsősként beilleszkedni egy új iskolába, Charlie szerencséjére azonban két végzős a szárnyai alá veszi. A hármójuk között kibontakozó barátság pedig mindannyiuk életét megváltoztatja. Nagyon sok éve nem készült ennyire jó tinifilm, ami olyan hitelesen és magától értetődő természetességgel mesél a tinédzserkor időtlen problémáiról, mint a műfaj ‘80-as évekbeli klasszikusai. Az alakítások nagyszerűek, a soundtrack remek, a lassan kibomló karakterek vállait pedig óriási traumák nyomják, a film mégis annyira inspiráló és feelgood tud lenni, mint idén talán semmi más mozi. Igazi még a stáblistát is végignézős élmény volt, az év egyik legerősebb filmje és mivel magyar bemutatóról még csak pletykákat sem hallani, szerintem ne várjatok rá, hanem nézzétek meg minél hamarabb.