A filmben két, már egészen a kiképzésüktől kezdve egymás partnereként szolgáló és védő rendőr mindennapjait követjük Los Angeles egyik legdurvább körzetében. A kézikamerázás végre nem öncélú, hanem hozzátesz az élményhez és az amúgy is pazar operatőri teljesítményhez, az epizódszerű sztori mesterien felépítettnek bizonyul és áll össze a végére, a barátság, a bajtársiasság bemutatása pedig talán még sosem volt ennyire őszinte és hatásos a műfajban. Ez utóbbi az igazi kulcs, amiért ilyen jól működik a film, a két főszereplő hibátlan alakításának köszönhetően is közel kerülnek hozzánk, én nem is tudom, mikor szurkoltam utoljára ennyire egy film karaktereiért. Munkájuk mellett a magánéletükbe is épp kellő mértékben enged bepillantást a rendező, az akciójelenetek naturalisták, valósághűek, az erőszak a semmiből csap le, a finálé hihetetlenül feszült. Ami még különösen tetszett, hogy végig érezni lehet, hogy milyen meló is ez. Nincs meg az a kényelem, hogy pontosan tudod, mikor kezdődik a meetinged, mennyi tárgyalásra kell menned aznap, hány órát fogsz tartani vagy éppen mikor engedheted meg magadnak, hogy valamivel lazábbra vedd a tempót. Egész nap készenlétben kell állnod bizonyos szinten, mert bármelyik pillanatban bejöhet egy hívás, ami mindent felülír és a nyugodtan csordogáló napod hirtelen valami borzalomba megy át. Az év egyik legkomolyabb drámája, amin én sehol sem találok fogást. Zseniális film.