Főszerepben James Franco, és szinte csak James Franco. A többi szereplő, akik úgy kb. két-öt perc erejéig felbukkannak, eléggé elhanyagolhatók.

A film 2010-es, de ’03-ban játszódik, ugyanis igaz történetet dolgoz fel. Az egész a helyszínt illetően hasonlít A fülkére, mert az is úgy 85%-ban egy helyen játszódik. Szóval, adott ez a srác, Aron (James Franco), aki mérnök, de a hobbija ilyen… hát, elég vegyes, kezdve a hegymászástól a túrázáson át a mountain bike-ig úgy minden, ami természetközeli, kemény és kissé veszélyes.

Szóval, ebben a filmben rengeteg eseménnyel nem fogunk találkozni. Aron épp mászna valamerre, mikor az egyik nagyobb szikladarab, amire rálép, kiderül, hogy ingatag, leesik, és a kő odaszorítja a jobb kezét a sziklához. És kezdődik a hat napon át tartó tömény szenvedés. A forgatókönyv író is, Danny Boyle és Simon Beaufoy Aron Ralston segítségével nagyon odatették magukat. Mármint, személy szerint nagyon hitelesnek találtam James Franco alakítását, és ahogy folyamatosan változott. Először még gondolkodik, hogyan másszon ki a csávából. Tervezget, reménykedik. Utána feladja, megölné magát, de nem tudja, mert nincsen hozzá eszköze. Utána valami hirtelen megint reményt ad neki, ami miatt próbálkozik, és megint fuccs. Megint kiakad. Aztán már nevetgél, annyira kiakadt, utána képzeleg a vízhiány következtében, majd valahogy elszánja magát, és megmenekül. Eltöri a karját, és az életlen késsel széttrimbálja a húst. Elindul, találkozik néhány emberrel és kijut a pokolból.

Aron ezeken a hullámvölgyökön átmenve rájön néhány nagy igazságra, nekem itt amúgy némi sors-érzésem támadt, de nem negatívan, hanem úgy, mintha A titok úgy becsengett volna. Mármint, rájött, hogy egész életében minden tett, minden gondolat, minden jó és minden rossz ide vezette. Hogy mindez miatta van. Hogy találkoznia kellett ezzel a sziklával. Nagyon nehéz erről a filmről bármit is írni, mivel elég intenzív érzelmeket jelenít meg, és hát a szavak azért elég távol állnak ezektől. Nagyon megrengető film, pedig aztán tényleg nem szól konkrétan „semmiről”, mert hát csak ott van a sziklánál és szenved. De egyszerűen fantasztikus. Azt is nagyon szeretem még, hogy a végén kiderül, Aron még mindig folytatja a hobbiját. Csak elővigyázatosabb, de nem gubózott a félelembe. Hanem legyőzte.