Beszédes és figyelemfelkeltő cím egy olyan filmnek, amit tényleg érdemes megnézni. Egy vérbeli újságírónő meddig hajlandó fenntartani az elveit? Képes kockáztatni a börtönt és a családja elvesztését csak azért, hogy ne adja ki a forrását? Kate Beckinsale igen.

 
Rachel Amstrong (Kate Beckinsale) nagy port kavaró cikket ír egy venezuelai CIA akcióról, amelyben leleplez egy CIA-ügynököt. A kormány azon nyomban Rachel után ered, hogy nevezze meg azt  az embert, akitől az információt kapta. Rachel, ahogy az egy jó újságíróhoz illik nem adja ki a forrását. Rövid jogi hercehurca után Rachelt börtönbe vetik, hogy ott majd megtörik és elárulja, ki szivárogtatta ki a fedett ügynök kilétét. Kezdetben Rachel úgy gondolja, hogy pár napon belül kiengedik, de mivel nem tudják megtörni, ez másképp alakul. Mindez idő alatt Rachel férje és kisfia várja haza őt.

A recept a szokásos: a gonosz kormány az igazságot megszellőztető újságíró ellen. Sok filmnél láthattuk már ezt a felállást, mégis itt valahogy nem érezhető az a didaktikus modor, ami az ilyen filmek esetében sokszor rontja a hatást. Persze, arra is lehet gondolni, hogy az olyan filmekben, melyekben az amerikai kormányt negatívan tüntetik fel, csupán egyfajta feszültség levezetők. Kimondják és megmutatják, amit mindenki tud vagy gondol, ezzel azt érzékeltetik, hogy igen van ilyen, közben sokkal komolyabb dolgok folynak a háttérben. Másfelől, a kormánnyal is egyet lehet érteni, meg kell tudni, ki a besúgó, ki ad ki szigorúan titkos információkat. A filmben azonban jól megfogalmazza Rachel ügyvédje, hogy ha ebben az esetben a politikai tudósító kiadná az informátorát, azzal hitelét vesztené, senki nem osztana meg vele semmilyen további információt. Ennek pedig egyenes következménye, hogy más riporterekkel sem beszélnének, mivel nem lenne biztonságos, így a félelem miatt, a kormány bármit megtehetne, nem derülnének ki a magas szinteken végbe menő törvényszegések, bűncselekmények.

Mindenki döntse el mit gondol.